Fél gázsiját fizette ki egy ételért Emilio Az énekes szerette volna emlékezetessé tenni monacói kiruccanásuk, ezért feleségével együtt betértek egy elegáns étterembe. Csalódniuk kellett, életük egyik legrosszabb – és legdrágább – élménye volt az éttermi kitérő. Házasságközvetítőnek csapott fel Emilio Az énekes megelégelte, hogy családi jóbarátjuk, Ica néni, még nem mondta ki a boldogító igent a párjának. Ezért kézenfogta az asszonyt és kedvelt csinált neki egy esküvői mulatsághoz. Megpróbálták tönkretenni Bangó Margitot A nóták koronázatalan királynője utolsó nagykoncertjére készül. A koncert szervezése közben arról nosztalgiázott hogyan próbálták meg anno derékba törni a karrierjét.
De amúgy semmilyen összefüggés nincs a két dolog között. Ráadásul az a tevékenysége ugye nem az akkori balliberális kormány ülepének a fényesre nyalása volt, hanem heroikus harc a homofób, magyar és árpádsávos zászlókkal az utcán politizáló, kirekesztő jobboldal ellen. Aminek már akkor is Orbán volt a vezére. És Robi már akkoriban is Orbán ellen, no meg a szabadságért, az elfogadásért és a demokratikus értékekért harcolt. Rettenthetetlenül és rendíthetetlenül. Nem pedig azért, mert olyan nagyon kényelmesnek és otthonosnak érezte volna Gyurcsány ölét és finomnak az ülepét. Oké, hát Kossuth-díjat pont nem kapott, csak az ország legnagyobb prózai színházát, de majd talán 2022-ben, hátha. Az interjúban szóba kerül még, hogyan szokta megalázni a színészeit, és hogyan ordibál velük, amikor rendez, de nyugalom! Neki, nekik szabad. Hiszen magasabb célt szolgál a balliberális "színházi k…rva anyád". Meg a kulisszában bugyiba nyúlkálás is. A liberális értékek a nagy egyetemes igazságok kimondásához vezetnek el.
Pedig egyetlen ember tehet arról, hogy hamarosan meg fognak szaporodni azoknak a munkanélküli újságíróknak a gyerekei, akiket az iskolában topláknak fognak csúfolni, és akik szomorúan fogják kicsomagolni a szegényesen elkészített tízóraijukat. A vak is látta, hogy Simicska Lajost csak a személyes bosszú motiválta. Simicska Lajosról a szakmában mindenki tudta, hogy el fogja adni a Jobbik sztárolására használt Magyar Nemzetet, amennyiben az általa megvásárolt párt elbukja a választást. Tudta ezt mindenki. Tudták a 444 propagandistái is. Mégsem az igazságról írnak – nem szoktak –, hanem hazugságokkal hülyítik az olvasóikat: "Orbán a hibás. Ezért is. " Az árulókat egy pillanatig sem sajnálom. Aki pénzért lesz egyik napról a másikra "fideszes", "kormánypárti" újságíróból véresszájú ellenzéki, és túlmozgásos, jobbikos propagandista, az megérdemli a sorsát. Felnőtt emberekről van szó, akik felelősek a döntéseikért. És akit pénzért meg lehet vásárolni, az nem újságíró, hanem egy ócska kurv@. A családoknak, a gyerekeknek pedig kitartást kívánok!
Én sem szerettem éhezni, és én sem örültem, hogy csak turkálókból előhalászott ruhákban és cipőkben kellett iskolába járnom. Sajnálom azoknak az újságíróknak a gyerekeit, akik esetleg a közeljövőben hasonló helyzetbe fognak kerülni, mint amibe én kerültem. Sajnálom őket, mert sosem fogom elfelejteni az iskolában rám ragasztott gúnynevet: "Toplák" Megszenvedtem, hogy kinőtt farmernadrágjaim ujjnyi lyukait elhordott ingekből kivágott darabokkal stoppolta be anyukám. Rossz volt, hogy emiatt a gúny céltáblájává váltam osztálytársaim egy részének szemében. Sajnálom a szegényekké vált gyerekeket, mert nem ők tehetnek a szüleik bűneiről. Akkor is sajnálom őket, ha az ő édesapjuk árulás miatt került ugyanabba a helyzetbe, amibe mi kerültünk 10-15 évvel ezelőtt. És akkor is, ha tudom, hogy az én apám az övékkel ellentétben nem azért vált munkanélkülivé, és nélkülözővé, mert eljátszotta az árulásáért kapott 30 ezüstjét, hanem mert volt gerince, volt becsülete. Sajnálom a családokat, mert emlékszem – sosem fogom elfelejteni – azokat a karácsonyokat, amikor csak egy pár zoknit, meg egy-egy sapkát kaptunk testvéremmel.
Alig néhány nap van hátra a választásig, és úgy tűnik a kapitány kezd teljesen összeroppanni a felelősség súlya alatt, Márki Zay Péter napról napra egyre aggasztóbb állapotba kerül. Ismert, hogy szerdán jött ki a Medián mérése, ami a biztos pártválasztók között 10 százalékos Fidesz-előnyt mért. Az pedig igen tetemes, akkora, hogy azon bizony még az ellenzék által évek óta repesve várt "atombombák" sem tudnának segíteni. Ráadásul három nap maradt mindössze, ennyi idő alatt pedig szinte képtelenség ekkora hátrányt ledolgozni. (Ezen már csak a lustaság vagy a túlzott elbizakodottság tudna változtatni, azaz ha a kormánypárti szavazók a győzelem biztos tudatában, és végtelen nyugalmukban otthon maradnának, de az ember valahogy a zsigereiben érzi, hogy most ilyesmi nem történhet meg, a nemzeti tábor ott lesz április 3-án az urnáknál. ) Márki-Zay az eredményt láthatóan képtelen feldolgozni, azt, hogy bár hajlamos magát egyfajta messiásnak gondolni, de a magyarok úgy tűnik mégsem szeretnék, hogy megváltsák őket.
Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.