"Hruscsov elvtárs, azt hiszem jobb, ha a szovjet csapatok Magyarországon és Rákosi Önöknél marad. " – állítólag ezekkel a szavakkal utasította el Kádár 1958 májusában a szovjet csapatok kivonására vonatkozó hruscsovi ajánlatot. Nem tudjuk mindez valóban elhangzott-e, az azonban bizonyos, hogy Hruscsov Romániával párhuzamosan Magyarországról is ki akarta vonni a megszálló szovjet haderőt. A magyar pártvezetés azonban csak úgy látta biztosítottnak a hatalmát, ha a szovjet csapatok maradnak Magyarország területén. "Ideiglenesen" – még további 35 évig. Magyarország területén – a világháború után – 1956-ban tartózkodott a legtöbb szovjet katona, a becslések szerint 250-300 ezer fő, ekkora létszámmal legutóbb a második világháború végén volt jelen a szovjet haderő. Egy évvel később ez a létszám már 80-100 ezer fő közé csökken, s az elkövetkező évtizedekben még ez a szám is mérséklődik. Ennek oka nem a magyarországi helyzet konszolidálásában keresendő, hanem a háború természetének újabb megváltozásában (rakétatechnika előtérbe kerülése) és abban, hogy Moszkva tisztában volt azzal, hogy a nehézpáncélos szárazföldi haderő, a tüzérség stb.
állomás) Hajmáskér, Tábori út (szovjet laktanya, ltp. ) Helvécia, Homokbánya (szovjet üza. raktár / telep) Igal (szovjet gyaktér, 'B' gyaktér) Igal, Bükkdűlő (szovjet lokátor állomás, háp. ) Igal, Gadács (szovjet 'A' gyaktér) Jánoshalma, Mélykúti út (szovjet HDM reptér) Jászberény, Laktanya út (ex szovjet laktanya, ma részben Ganz Ansaldo tápiószelei gyárának munkásszállója)) Kalocsa, Géderlak (szovjet bemérő állomás) Kalocsa, Uszod (szovjet rt. Állomás) Kalocsa, Foktő, Uszodi út (szovjet lokátor állomás, Bethlen Gábor laktanya, reptér, ltp. ) Kecskemét, Hallószögi út (szovjet lokátor állomás, L. raktár) Kecskemét, Csalánosi parkerdő (szovjet terület? céllal) Kecskemét, Foktői út (szovjet heli ó állomás, L. raktár) Kecskemét, Izsáki út (szovjet Bem József laktanya) Kecskemét (ex szovjet Kossuth Lajos laktanya, ma Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium) Kasantyú - Orgovány (szovjet HK lőtér) Kecskemét, Izsáki út (szovjet Zalka Máté laktanya) Kecskemét, Izsáki út (szovjet gyaktér) Kecskemét, Izsáki út (szovjet pk.
A Magyarországon csaknem ötven éven át ideiglenesen állomásozónak minősített szovjet csapatok kivonulását a rendszerváltás éveiben össznépi várakozás előzte meg. Sokan csak akkor hitték el, hogy mindez lehetséges, mikor 1991. június 19-én a záhonyi Tisza-hídon át az akkor még magyar–szovjet határáron az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy is elhagyta az ország területét. Ekkor több mint százezer szovjet állampolgár hagyta el Magyarországot, köztük csaknem ötvenezer katona, mellettük családtagok és polgári alkalmazottak. Ellátásukhoz természetesen jelentős infrastrukturális háttér kapcsolódott. Korabeli adatok szerint 1988 végén a szovjet Déli Hadseregcsoport mintegy 100 helyőrséget tartott fenn, és körülbelül 6000 ingatlant használt. A csapatkivonásokkal egy időben ezeknek az ingatlanoknak a sorsa is kezdte foglalkoztatni a közvéleményt. Az nagyjából köztudott volt, hogy általában enyhén szólva nem a legjobb állapotban voltak az épületek, és gyakran a környezetre is nagyon rossz hatással volt a katonai tevékenység és az azt kísérő gondatlanság.
alkalmatlan belső karhatalmi feladatok kezelésére. Márpedig a Szovjet Hadsereg csak kis létszámban rendelkezett olyan kiképzett katonai erővel, amely alkalmas volt a belső rend fenntartására. Ilyen jellegű csapategység nem is szolgált Magyarországon. Így, ha esetlegesen ismételten szükség lett volna a szovjet csapatok közbelépésére lázadás leverése esetén, csak az 1956-os forgatókönyvet tudták volna megvalósítani ellenállás esetén. Ez nem csak Magyarország esetében volt így, az 1968-as csehszlovák prágai tavasz leverése során, valamint az afgán háború idején is a hadsereg erőit alkalmazták a belső rend biztosítására, mindezt azért, mert nem volt kiképzett katonai rendfenntartó erő. A szabadságharc leverését követően mind a magyar pártvezetés, mind pedig a helyi szovjet csapatok parancsnoksága arra törekedett, hogy a megszálló katonák látványa ne képezze a mindennapok részét. Felgyorsulnak a lakott területen kívüli laktanyaépítések, amelyek keretében önálló zárt városokat hoztak létre. A lakott területeken jószerével csak tisztek és tiszthelyettesek tartózkodhattak, de ők sem sűrűn érintkeztek a magyar lakossággal.
A Halomi úti egykori Beloiannisz laktanya területe napjainkban (Fotó: Pápai Tamás) Az egykori szovjet laktanya területének tulajdonjogán a magyar állam és a XVIII. kerületi önkormányzat osztozott, kétharmad-egyharmad arányban, de a szovjet csapatok kivonulásáig az épületek a kormány hatáskörében maradtak. Ezután a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezelő Szervezet és Hasznosító Intézete arról kötött szerződést, hogy egy ideig a laktanyában lesz a Szovjetunióból Izraelbe kitelepülő zsidók tranzitszállása. A XVIII. kerületi Halomi úti laktanyával kapcsolatban ugyanakkor 1991 elején az is komolyan felmerült, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem költözzön ide, ám végül Piliscsabán találtak neki helyszínt (szintén egy volt szovjet laktanya területén). Az egyházi hasznosítás azonban részben megvalósult, ugyanis a Máltai Szeretetszolgálat kapta meg a laktanyaépületeket, a tiszti lakásokat pedig a Kincstári Vagyonkezelő és az önkormányzat értékesítette az 1992-es év folyamán. A terület Királyhágó utcai frontján a szovjetek idején sportpályák voltak, ezek helyén a 2000-es években lakópark épült, míg a Tarkő és a Kétújfalu utca felőli oldalon a 2010-es években modern lakónegyedet hoztak létre, központjában a Herrich Károly térrel.
Ugyancsak jellemző a XVI. kerületben, Mátyásföldön a szovjet déli hadseregcsoport egykori parancsnoksága, ahol nagyon jól sikerült a hasznosítás az elmúlt évtizedekben. Egykori szovjet katonai sportpálya a XVI. kerületi Mátyásföldön (Fotó: Juharos Róbert/) A Hunyadvár utca – Bökényföldi út – Újszász utca – Diósy Lajos utca által határolt területet a II. világháború előtt a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete kezelte, majd 1952-től a Magyar Honvédség, majd 1956-tól a szovjet hadsereg használta. A volt szovjet laktanya nagy területét a rendszerváltás utáni évtizedekben igen jól hasznosították, itt kapott helyet az egykori szovjet kultúrházban a Corvin Művelődési Ház és Erzsébetligeti Színház, valamint a már a fentebbi sajtóidézetben említett 1956-os Alapítvány épülete, ahol hős 56-os forradalmárok kaptak lakást – itt a lakóépületek már 1991-től megújultak. A mátyásföldi Corvin Művelődési Ház és Erzsébetligeti Színház épülete (Fotó: Juharos Róbert/) Az egykori szovjet laktanya területének többi része önkormányzati tulajdonban maradt, melyen az ezredforduló után is folytatódtak a fejlesztések.
ság, legs. Épület) Kecskemét, Kórházközi út (szovjet? Kecs") Kecskemét, Kórházközi út (szovjet tiszti ltp. ) Kecskemét, Szegedi u. (szovjet TJÜ) Kecskéd - Környe (szovjet laktanya és reptér) Kiskunhalas, Határ u. 2. (szovjet egyesített lőtér) Kiskunhalas, Soltvadkerti u. (szovjet Esze Tamás laktanya) Kiskunhalas, Szegedi út (szovjet Gábor Áron laktanya) Kiskunlacháza, Bankháza dűlő (szovjet Kilián György laktanya, repülőtér, L. raktár, ltp. ) Kiskunmajsa, Maris puszta (szovjet gyaktér) Kiskunmajsa, Szegedi út (szovjet Perczel Mór laktanya) Kiskunmajsa, Szegedi út (szovjet Ságvári Endre laktanya) Kiskunmajsa, Szegedi út (szovjet L. raktár, egyesített lőtér) Kiskunmajsa, Szegedi út, Nagyrét (szovjet gyaktér) Komárom, Árpád u. (szovjet Dózsa György laktanya) Komárom, Dunapart (szovjet utász / hídverő / árkász tábor) Komárom, Klapka gy. út. (szovjet Klapka György laktanya) Komárom, Koppánymonostori Erőd (szovjet / VSZ L. raktár) Kondorfa - Felsőcserta (szovjet rt. Állomás) Koppány, Dunapart (szovjet vízi gyaktér)