Na azt már nem! Éppen a vastag alumínium lábasban készült ebédet főzni. Felkapta, úgy vágta az ember könyökéhez, hogy letört a lábas füle. Sokáig a kutya vizes edénye volt. Már nincs meg. A kutya kölyke is megöregedett, elpusztult, rég eltemették a kert végében. Neki is próbáltak udvarolni. Aki a tojást árulta a faluban, mindig neki tette félre a legszebbeket. Azt mondta, ha kap egy csókot tőle, ingyen ad annyi tojást, amennyit csak akar. Még meg is ölelte, erőszakkal magához szorította. Égő arccal ment haza. — A kertben sütött le a nap — próbálta magyarázni. — Csak a fejedet meg ne süsse — morogta az ember. Mérges volt, hol marad ilyen sokáig, mikor lesz már kész az ebéd! Ahogy pucolta a zöldséget a leveshez, a könnyei potyogtak rá. Hetekig, vagy talán hónapokig nem tudta elfelejteni azt a tilos ölelést. Nehezen építették fel ezt a kis házat is, ahol felnevelték a gyerekeiket, és persze a gyerekek körül is adódtak viták. De mindig mindent együtt oldottak meg. Ketten hajoltak a gyerekek betegágya fölé és együtt örültek, ha az iskolából jó bizonyítványt hoztak haza.
Mindenki ébred, ha zendül az ének, hű macik víg dala bíztatva száll.
Elolvasta: 69 Álmodtak egy tornácos kis házról, ahol béke és szeretet lakik, ahol tiszteli egymást asszony és ember. Egy gyönyörű tájon, ahol rétek és dombok váltják egymást, két domb között egy kis falu húzódik meg. A falu mellett kerek halastó is szépíti a vidéket, aminek túlsó partján égig érő fenyőerdőbe vezet az út. Ezen a mesés környéken még emberi értékek szerint tisztelik egymást, akik itt élnek. Szép, takaros házak sorakoznak egymás mellett, az utcán tisztaság, rend van, a porták előtti teret pedig több helyen sövény és virágok díszítik. Nem sok házat lehet itt találni, csak amennyi a falut kettészelő út két oldalán elfér. Egyszerűségével felhívja magára az ember figyelmét egy tornácos kis házikó. Ebben lakik a falu legidősebb párja. A ház fala fehérre van meszelve, így szokták meg. Barna ablaktábláiról már nagyrészt lepergett a festék. A régi fakerítésnek is híja van imitt-amott, javítani, pótolni kellene a léceket. Mégis mindenki tisztelettel megy el a ház előtt, a férfiak kalapjukat emelik, az asszonyok hangosan köszönnek az öregeknek.
Nem a háznak szól a tisztelet, hanem a benne lakó embereknek. Az udvar fehér százszorszéppel van borítva, egy-egy rózsaszín is akad közte, a nefelejcs egészen a kerítésig szaporodott. A virágos kertet nem tudják már gondozni a ház lakói, veteményes is csak kis helyen található, a legszükségesebb zöldségekkel. A gyerekek, unokák sokszor mondogatják, hogy eljönnek rendbe tenni a virágokat, kigazolni a kertet, de ha néha el is jutnak, mindig sietnek, sok a dolguk. Az öregek nem haragszanak ezért rájuk, megértik, hiszen nehéz a megélhetés manapság, sokat kell dolgozni. Nem akarnak a terhükre lenni, inkább — ha tehetik —, még segítik is őket, egy-egy üveg befőttel, lekvárral, tojással, paradicsommal, ami akad a ház körül. Tavasztól-őszig délutánonként kint ülnek a tornácon a régi karosszékekben. Most zománcos edényekben frissen szedett meggy várja, hogy üvegekbe kerüljön. Két nap szedték, csak úgy öregesen, ketten, a fa aljáról a gyümölcsöt. A tetején a madarak a gazdák, nem tudja azt leszedni már a tulajdonosa.
Láttam én száz mesét, A csillogó észak sarki fényt. Az angyalok rajzolták szűz hóba A szíved térképét. Az álom és múlt-idő, A mágikus játék száncsengő, Valahol itt élnek még bennem, mint A képzelőerő. Kérlek hidd e, l A télapó sem hazugság. Hívd jó szívvel. Nézd el, Én még… Ma nem növök fel. A képzelet hajnalán, Egy naplopó rénszarvas hátán Jól tudod, ott hagytunk még mindent A régi kis párnán. Kérlek, hidd el Hívd jó szívvel Úgy lesz igazi a régi, szép meséd, Ha éled ugyanúgy, mint más az életét. Eljön ez a nap, ha érted a lényegét, Csak érezz ma is úgy, mint régen gyerekként.
Régi úton járok, mese világ ködben áll, Olyan ismerősre várok, aki régen eltünt már. Ref: Bádogember, gyere elő Bádogemben hamar, Bádogember, hozd el barátaid nekem, Mindenki jöjjön el, álmomban itt legyen Játszunk újra a réten, bújjunk el a régi mesében. Dorottyát a kislányt, és a Totó nevű kutyát, Hozd el a Madárijesztőt és a Gyáva Oroszlánt. Ref: Bádogember... Óz a csodák világa - ma is él a szívemben Furcsa, kedves bája hiányzik az életben. Ref: Bádogember.....
Az ember olyan k�pess�geit őrzi, amelyek nem ismerik a lehetetlent: ha a hős valamit el akar �rni, megtal�lja a megfelelő form�t �s seg�tőt a c�l el�r�s�hez. A "lehets�ges" erői ugyanis nem rajta k�v�l, hanem benne vannak. Boldizs�r Ildik� A mese olyan t�rt�net, amelyben minden�rt meg kell dolgozni, semmi sem mag�t�l sz�p �s j�, semmi sem mag�t�l m�k�dik rendben. A hős �pp az�rt j�r be egy utat, hogy sz�pp�, j�v�, m�k�dőv� tegye maga k�r�l mindazt, ami r�t, rossz vagy m�k�d�sk�ptelen. Boldizs�r Ildik�
Mert egy szívre hangolt jelt ad A rádió 2033 Pál Dénes: Ott van Van hogy szeretnéd ami sose lehetsz Van hogy lehetnél amit sose szeretsz Ahol keresnél nincsen kereseted A szerencséd hogy nem fogy el a szereteted És jön a tavasz a szabad akarat Csör� 1725 Pál Dénes: Téli mese Láttam én száz mesét, A csillogó észak sarki fényt. Az angyalok rajzolták szűz hóba A szíved térképét. Az álom és múlt-idő, A mágikus játék száncsengő, Valahol itt élne 1581 Pál Dénes: Viszontlátásra Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek.