Újból végigharcolná! … Csak… azért mégsem épp úgy! Mert azért volna amit másképpen csinálna. Egészen másként. Mert már tudta, – mert ott üldögélve a késő délutáni napfényben megtanulta, hogy csak azért érdemes harcolni, aminek értelme van. … Egy olyan asszonyért például amilyen Lia volt …! A jólétéért, hogy boldog lehessen, hogy ő is érezhesse, hogy igazából él!! … Hogy ne csak egy álomvilágban kelljen megélnie azt, amiről egykor egy ígéretet tettek neki. … Hogy a Tündérek kútját ne csak a halála előtti pillanataiban élje meg mintegy látomásként! És, amint ott üldögélt, a meghajlott nap fénye beragyogta a háza elejét és ettől egyszeriben olyan jól érezte magát. Végignézett az egész terepen, amely az évek során annyira a szívéhez nőtt. Nagyon boldog volt és egyben nagyon büszke is, hogy gyerekkori álmát tényleg sikerült véghezvinnie. Ott lakni a Tündérek kútjánál! Micsoda érzés!!! … És ezt eddig hogy nem érezte??? … Az alatt a – csaknem harminc év ottlét alatt? A halálgondolatok teljesen szétfoszlottak, hiszen az életre koncentrált.
Van Budapesten egy majdnem csalhatatlan szabály: amelyik film nagyon megbukik itt, az – minden valószínűség szerint – értékesebb, finomabb az átlagnál. Klasszikus bukás volt többek között Saljapin Don Quijote-filmje. Olyan hamar vették le műsorról, hogy a közönség nagy része sohasem tudta meg, hogy előadták. Egy másik "klasszikus" bukás áldozata a francia Harry Baur filmje, a Milliomos. Egy hétig pergették, üres nézőtér előtt, azután eltűnt. Sajnálom, hogy így járt: szívügyem volt ez a film. De azért rögtön tudtam, hogy ez lesz a vége. Végtelenül kényes tárgyról szólt, kényesebb volt még az Örvény -nél is. A pénzről szólt. A pénz, mint a közgazdaságtanból tudjuk, időnként áruvá változik, az áru viszont ismét átváltozik pénzzé. Örök körforgás ez, melyben csak pénz és áru szerepel, ember sohasem. Illetve, csak látszólag nem. Mert a pénz és áru, illetve áru és áru viszonya mögött tulajdonképpen ember és ember viszonya rejtőzik. Az emberi kapcsolatok árukapcsolatokban jelennek meg, áru formájában öltenek testet.
Kedves RHungary! Mivel már korábban többen megkerestek privát üzenetben az egyetem és nyelvszak, tanulmányok miatt, ezért megígértem, hogy indítok egy AMA-t, ahol a külföldi egyetemi felvételivel, jelentkezéssel, kiköltözéssel, megélhetéssel és olasz élményekkel is szívesen megismertetek mindenkit. Rólam: 23 éves hallgatólány vagyok a velencei Ca'Foscari Egyetemen, orosz-olasz tolmács és fordító mesterszakon. A BA-s diplomám az ELTE Szlavisztika orosz-portugál (Romanisztika) szakán szereztem meg tavaly, Nyugaton is szeretnék karriert építeni az MA-t követően. Akár egyetemkereséssel, akár külföldi benyomásokkal, felkészüléssel és tanulmányi tanácsokkal kapcsolatos kérdésben nagyon szívesen segítek, válaszolok!
Ezért van az árunak, egy nagy közgazdász szerint, bizonyos fétisjellege. Úgy testesíti meg az emberi tartalmat, mint egykor az Apolló-szobor az isteni tartalmat. A legkülönbözőbb emberi dolgok ölthetnek áruformát. Még elvont dolgok is: például egy név. Mondjuk, Rothschild neve. Ez a név is áru, mely könnyen átváltozik pénzzé. Erről szólt a Harry Baur-vígjáték. Egy szegény csavargó szerepelt benne, akit véletlenül Rothschildnak hívnak. Igazán nem tehetett róla, ilyesmi a legjobb családokban is előfordul. Nem is törődött sokat a nevével, csendes visszavonultságban élt a hidak alatt és a hajléktalanok menhelyén. Egyszer azután egy másik csavargó felfedezte. a Rothschild-név árujellegét és nagy lehetőségeit, és kezébe vette Harry Baur–Rothschild ügyét. Így kezdődött a cselekmény. Túlnyomó részében azután arról volt szó, hogyan csinált a csavargó karriert, egy fillér nélkül, egyedül a Rothschild-névvel. A név a szemünk előtt változott át áruból pénzzé, méghozzá sok pénzzé. Végül már az egész párizsi pénzvilág kavargott körülötte, szédületes spekulációk és még szédületesebb csalások történtek, fejedelmien berendezett irodákban és kastélyokban.
Log in or sign up to leave a comment random facebookos és egyéb közösségi médiás beszólások Reddit Inc © 2022. All rights reserved
És amint szétnézett azon a csodálatos helyen, az ő otthonának táján, hát elégedettséggel szemlélhette, amint szeretett asszonya épp a tűzhelynél tevékenykedik… bizonyára a vacsorát készíti, mert már ott az idő. Milyen kecsesen, fiatalosan mozog, amint tesz-vesz, néha a kutyákkal is beszélget… beszalad a házba, aztán kijön, újból a tűz mellett van… Kavarja az ételt és amint felemeli a fejét kedvesen rámosolyog… Aztán újból beszalad a házba… és kijön… De akkor már valahogy nem Liát látja! … Hiszen… ez nem is Lia! Hanem Lola! … De hát…(? ) Lola már rég meghalt! … És Lia is!? … És aztán… még ami a legelképzelhetetlenebb: Saját magát is látja, amint fiatalon vágja a fát, éleszti a tűzet, kiabál a kutyáknak… Azok pedig vonyítanak. Egyre erőteljesebben vonyítanak. Nem tudja csitítani őket… Aztán már nem látja sem Lolát sem Liát. Sem önmagát. Azaz, amint fiatalon jön-megy, fát vág, tűzet éleszt. … Hanem látja öregen. … Ülve ott a kispadon, hátát a ház oldalának vetve és a kutyák körbeveszik… És vonyítanak veszettül!