A gasztronómiában akad néhány megosztó alapanyag, amit az ember vagy szeret, vagy nem szeret. Az biztos velük kapcsolatban: köztes állapot nem létezik. Ilyen a spárga, a sóska, a padlizsán és - a minden ellenérzések legvadabbikát is kiváltani képes - spenót. A perzsa fűtől a spenótig A perzsa ősökkel bíró spenót karrierje nagyjából a 7. században kezdődött, amikor a nepáli király ajándékaként 647-ben Kínába megérkezett a "perzsa zöld", vagy ahogy a perzsák nevezték: az aspanakh. Egy-két évszázaddal később a spenót - a móroknak köszönhetően – Ázsia után már Spanyolországban is megjelent s vált igen kedveltté. Különféle egytálételeket, leveseket gazdagítottak spenóttal, mint például a sajinát, amit leggyakrabban ünnepi lakomákra készítették, s fennmaradt változatai a mai napig igen népszerűek. A spenót - vagy más néven paraj - Európa e déli pontjáról hódította meg az öreg kontinenst, nem véletlen, hogy Angliában sokáig spanyol zöldségként tartották számon. A szefárd zsidók körében is kedvelt alapanyagnak számított.
Popeye, a spenóttól erőre kapó rajzfilmfigura az Államokban a harmadik legnépszerűbb zöldséggé tette a spenótot. Ami egy nagyon bölcs dolog volt tőle. Egészséges spenót A spenót ugyanis rendkívül egészséges. Tele van vassal, A-, C- és K-vitaminnal, sok benne a kalcium és a magnézium. A benne lévő oxálsav pedig segít a szervezet számára megkötni a vasat és a kalciumot. Ezen kívül még található benne mangán, folsav, kálium, B6- és E-vitamin, szelén és foszfor. A spenót ezen kívül fontos élelmi rost-forrás, kiváló tisztító és méregtelenítő hatással van a szervezetre és az emésztésre. Vásárlás és konyhai praktikák A paraj vásárlásánál figyeljünk oda arra, hogy csak hibátlan levelet vegyünk. A sárgás, fonnyadó, foltos spenótot ne vigyük haza. A kissé már nyálkás érzetet keltő példányoktól is óvakodjunk. A friss spenótot fogyasztás előtt alaposan mossuk meg, mivel homokos talajban termesztik. Érdemes többször, a leveleket jól átforgatva leöblíteni, mert sokat ront az élvezeti értéken, ha a fogunk alatt rostog a homok.
Ahogy Spanyolországba, úgy Velencébe is az arab kereskedők által került a spenót, ami az észak-olasz konyhában hamar meghonosodott, s gyakorta készítettek fenyőmaggal és egy kis mazsolával bolondított spenótos ételeket. A spenót szülőhazája közelében is kedvelt zöldségnek számított. Anatóliában a 13. század környékén húsok mellé kínálták köretként, joghurtos-fokhagymás öntettel megbolondítva. A zöldség francia karrierjéért Medici Katalin kezeskedett, aki a könnyed olasz konyhát meghonosította francia földön, s többek között az általa kifejezetten kedvelt spenót is otthonra lelt új hazájában. A sokáig csak firenzei zöldségként aposztrofált spenótot a franciák hamar felfedezték, és konyhájuk részévé tették. Dél-Franciaországban, Provence-ban nagyon kedveltté vált, még John Locke angol filozófus is megemlékezett róla: amikor azon a vidéken utazott, nagyon finom fűszeres, spenótos levest evett. Magyarországra Szírián és Törökországon keresztül jutott el a spenót, nagyjából a 17. században, Észak-Amerikában meg 19. század legeleje óta termesztik, de a spenótfogyasztás igazi áttörését csak a 20. század első harmadában sikerül elérni.
Az önkéntes karanténom kilencedik napján érkezett el az a pillanat, amikor ellenállhatatlan gusztust éreztem valamilyen karakteres, keleti – sós-édes-csípős –ízre. Az első napokban kifejezetten egyszerű, házias, hétköznapi fogásokra vágytam – húsleves, tojásos nokedli, bableves, sok saláta – a második héten viszont elkezdtek hiányozni azok az ízek, amiket "békeidőkben" a hétköznapok során gyakran eszem és főzök is. Habár a kamrám felszereltsége a munkám miatt elég nem átlagos, mondhatni, elég extra, most természetesen én is más szemléletmóddal főzök. Az egzotikusabb, különlegesebb hozzávalókkal spórolok, egyrészt mert azokat szeretném megtartani arra az időszakra, amikor majd újra elindulgat a normál élet, másrészt mert a bevásárlásokat én is minimálisra csökkentettem, és nem áll sem szándékomban sem módomban hetente beugrani a Culinarisba, a koreai boltba, vagy a Lehelen az arab fűszereshez, hogy pótoljam az egyébként gyorsan fogyó kókusztej- rizstészta, vagy fűszerkészleteket. Szerencsére néhány könnyebben beszerezhető hozzávalóból is lehet pazar ázsiai fogásokat főzni, szójaszószt és fokhagymát például a környékbeli kisboltban is tudunk venni, ha szezámolajunk van otthon, az nagy luxus, ha nincs, akkor most egyszerűen elhagyjuk.